Istenem!

Hajnal hajnal piros hajnal!
Lelkem ki ment a hegyre.
Találkozni Jóistennel,
Kőből fára feszítve.

Megfogat a táltos lelke,
S meg síréttett keletre.
Néztem végig nyugat fele,
Kör ékben falu feszítve.

Lélek rész oly régi lelke,
Fel szállt ma a menyekbe.
Még pár él és rebeg völgybe,
Lelket váltva, lelkekbe?

Van ki küzd, de árad gonosz,
A nyelvben és hitünkbe.
Így zavorván győz a nagy rossz,
Kövekben kényszerítve.

Kis becsület, kis tisztesség,
Győz a gonosz, lelkekbe.
Minden ami szép s mi egység,
Összeomlik a völgybe.

Szóljál Táltos! Kő lelkébe,
Ne nézzen csak nagy délre.
Ne pusztítja Szodomaként,
Éljen csak szeretetként.

Habár fakereszt is kő lett,
Vas kereszt lánccal kötve.
Fájdalomból, fájdalmas tett,
Ó romai tőr feszülve, kereszténi lelkületbe.