Pelyhe, polyva pilis molyha

Pelyhe, polyva ibolya,
Hull az időnek lombja.
Tánc a tér és tánc a vér,
Kinyílik a világtér.

Merre fordul, hol sírul?
Nincsen semmi egyedül.
S ami van az látszik s érzik,
Jelképekben lombozódik.

Ha a tér nem hullna s szórna,
Akkor az idő se volna.
Szeret völgyén Szeret-Klézse,
Budapesten magyar szíve.

Ami zárva volt időben,
Kinyílt a szép értelemben.
Áld meg Uram áldat legyen,
S ragyogjon időtlen fényben.