Ima neked Uram!

Mély igék neked törvényeid,
Ontok és szál szó szövéseid.
Egyszeregyek, természetesek,
Ez világban, mint tengelyeztek.

Hogy , csánjük, hogy ne hazudjanak,
Vállasakban ne lendíts-annak?
Istentelenkét mást mondjanak?
Továbbá ne még torzítsanak.

A térben nézve, van: előre,
Jobbra, balra, fent és lent a vőlgybe.
Ez öt és tiszta legyintett,
Csak négyben lesz kevergetett.

A tájolásba zavarva:
Táj szó, ő el lesz halasztva,
Csak, kellet, nyugat, észak dél,
Tanítva okos lényeknél.

A szerről ne is említsünk,
Nehogy a fényben be nézzünk.
Hol öt táj van már felettünk,
Háromból hatot keverünk.

Mert lent a mélyben fekete,
Kevert színeknek eleme,
Ám fent az fehér látható,
Ne mondjam, hogy áthatható.

Szer ide van, szer oda van,
Kilenc sorok kocka otthon.
Egy kis, kis szer a soksemmis,
Tízes, százas,.. milliómis?

Mért nem ismerik el mi van?
Milyen sánta ez hatolom?
Nem isteni nem ördögi,
Ez csak egy értelmetlené.

Könnyből a könny és szóból szó,
Van vagy nincs mondanivaló.
Tedd uram minden igazé,
Ne had hazug, nagy hatalmáé!