A fa
Módos, szerény, öreg a fa,
Már rég él idő halmazba,
Most szikla Ő is csodálja,
Milyen kemény erős fája.
A tűz lángja közelíti,
A szél hajtsa, hogy égetni,
A parázs bírja meg hamuzni,
A sor levél még is védi.
Rég bírja fa gyökereit,
Rágja a víz a kérgeit.
Repül s növeli fiait,
Rendsor Ülő a jövőit.
Jaj! Körben, körben a margó,
Jár fa körében a magzó,
Jövőt nyelve, mi meg rágó,
Járvány erősít pufogó.
A méreg pedig halmozva,
Amikkor húzza halálba,
Akkor levél és ő magja,
Az erősödött, munkába.
......
Ki fát rágta a méreggel,
Most fa olvasztja gyökérrel,
Ölve az őt meg mérgezőt,
Parázsba dobja végzőit, semmi tevőt. a keverőt.
|