(Geyerek lelki versek) I.


Tudásra vágyó lelkek útja:

5

Kész a létem, félre szabott

Már nem hallak az anya fülén
Fényt se sejtek az anya szemén,
Csak halvány fény valahonnét,
S a hang mely jön tompítottként.

Mért történik ez rejtély velem,
Mit akar az én új elemem?
Merre vágyik a szerem szere?
A szervezetem teste s lelke.

Akarok is és nem is tudni,
Lökve vagyok és kell távozni.
Ez anyai menedékem,
Nem kívánja az itt létem. ..

Egy rész, a méhnek árnyékába,
Más rész, a szélnek kívánsága.
Sir -ás, Sírás befelé, kifelé,
Sírás az én lelkem felé.

Elszakadt lelkem lelkedtől,
És testem szervezetedtől.
Már bőgök most egy pillanatig,
Sírok fakadva rémületig.

És máris öröm és mosoly,
A hangod hallom körben zaj.
Atyám te mond meg s nekem vall-y
Az én nyelvemen kérlek szólj!

Mért szerettek? Mért öleltek?
Mért kezeitekben védtek?
Mért holtam ki Anyám méhedből?
Meg születem a létemből?

Máris nem értek semmit se
Körülem szénnek s zajok s tárgyak,
Legyen az Isten ki értse
Édeni kertet világnak.