Naiv

A szent ördög, jól álcázva önmagát, Megforgatja Isten képét s ruháját, Meg tévesztve mindenkit és önmagát, Kerekítve terjeszti a hatalmát. Te kezeddel, te lelkedvel isteneddel, Kiskicsike időben kisisteniséggel. S bizony aztán mit tehetsz, ha nem lehetsz? Hisz időben itt a létben merrefelé Te mehetsz? Elnyeled a nagy keserű poharat. Élteted, vagy meg ölöd szabadságot. Élre víve a jövőbe mit kaptál, Valóságot s hazugságot, mit adtál? C-D-I András