Halál és újjászületés


A fény sugara csodát terem,
Az idő folyik mint egy verem.
Isten fáklyája csillaglik,
Ember fia elmélkedik.

Csodálja törvényiségeket,
Általa,.. teremtményeket.
Melyt Atya belé épített,
S az időbe le rögzített.

Kétezer szerben szerződve,
Husz szóró, szorzás évébe.
Ember Isten-fi jelképbe,
Mely jelkép a mindenségbe.

Elképzelés sok rés szerbe,
A végtelen végtelenbe.
Mi magát mindig ismerte,
A múltat is már észlelte,

Így jövőt csak is sejtette,
Félelem hát körben vette.
Félt fél létől, az élettől,
A halál és a mivoltától.

Művoltot képzelt magának,
Rémisztő hírt a társának.
Már fél egy apró kicsitől,
Egyszerűsített törvénytől.

Rosszabb önmaga iránt ma,
Mint volt teremtő fiára.
Visszaéltet félelemmel,
Így szemben száll teremtővel.

A halál újjászületés,
Rövid időben kivégzés.
A születés feltámadás,
Más létben lévő kibomlás.

Szégyen tehát műrendet tenni,
Igaz rendet felbontani.
Rendet, nem teremtett tegyen,
Hisz tudja teremtő, mi legyen.