Ima neked Uram!

Mély igék neked törvényeid, Ontok és szál szó szövéseid. Egyszeregyek, természetesek, Ez világban, mint tengelyeztek. Hogy , csánjük, hogy ne hazudjanak, Vállasakban ne lendíts-annak? Istentelenkét mást mondjanak? Továbbá ne még torzítsanak. A térben nézve, van: előre, Jobbra, balra, fent és lent a vőlgybe. Ez öt és tiszta legyintett, Csak négyben lesz kevergetett. A tájolásba zavarva: Táj szó, ő el lesz halasztva, Csak, kellet, nyugat, észak dél, Tanítva okos lényeknél. A szerről ne is említsünk, Nehogy a fényben be nézzünk. Hol öt táj van már felettünk, Háromból hatot keverünk. Mert lent a mélyben fekete, Kevert színeknek eleme, Ám fent az fehér látható, Ne mondjam, hogy áthatható. Szer ide van, szer oda van, Kilenc sorok kocka otthon. Egy kis, kis szer a soksemmis, Tízes, százas,.. milliómis? Mért nem ismerik el mi van? Milyen sánta ez hatolom? Nem isteni nem ördögi, Ez csak egy értelmetlené. Könnyből a könny és szóból szó, Van vagy nincs mondanivaló. Tedd uram minden igazé, Ne had hazug, nagy hatalmáé!