Szavalás az emlékre

Bácsi Demeter! Az idő játszik peregve, Mint mérője fenteregve, Körben, körben Szeret völgyében, A ludzások környékében. Det szerette már álmodni, A népét meg énekelni, Így lelkét meg ismertetni Gondolván tudja menteni. Hisz mullt ideje ez világban, Olvasva sort a múzsájában, Ver-zseléseket fogom égben, El engedve lelkünk lelkében. S ma hallom csírikolásokbon, Kis teremtmények hangjában, Szavalva gondolatait, A múltunknak reményeit. Kendnél otthon? Ritka hangban! Ám nálunk a délieknél, Meg szervezet remény államban, A Kend emléke díszjelével. Akarj ma újjászületni, Meg ébredni virágozni, S ha ez meg tudna foganni, Akkor érdemes volt élni. Már most sem kell ezt feladni, A világodban kell szólni, Ha meghal méhei élet, Abból méreg lesz gerjesztett. Minden szép termés teremtésre, A múltra és a kezdetre. Kell szólni újjászületésre, Új folytatás születésére.