Áramlások |
Vér, vér, vér áramlik a vér, Ver, ver, ver, veri szellemet. Ébreszti álomból földi eszemet, Majd ha felfedezi aztán vissza tér. Mivel időtlenben a világban él, Él és élesedig fény világosodik. S a szellemem szél, Világomban élve, ő már illeszték. S ebből aztán ülve, Megfordul a térbe, Törvényben rekedve, A jövőben leve. Mi lesz ő belőle? Más törvényben téve? Nem lesz csak egy szél, Ami ver és vér mint múlik a tél. |