Áramlások


Vér, vér, vér áramlik a vér,
Ver, ver, ver, veri szellemet.
Ébreszti álomból földi eszemet,
Majd ha felfedezi aztán vissza tér.

Mivel időtlenben a világban él,
Él és élesedig fény világosodik.
S a szellemem szél,
Világomban élve, ő már illeszték.

S ebből aztán ülve,
Megfordul a térbe,
Törvényben rekedve,
A jövőben leve.

Mi lesz ő belőle?
Más törvényben téve?
Nem lesz csak egy szél,
Ami ver és vér mint múlik a tél.