Kezdet |
Törve töri fény a lelkét, Erősíti értelmit. Ám a testvére se hadija, Lassan lép vissza morogva. Minél inkább a fény ragyog, Ereiből jön az anyag. Jön és zúdul körbe fekszik, Aztán létre ébredezik. Ám a fénynek sötét léte, Látja mit tesz a testvére. Ébresztgeti meg ijeszti, Ha nem tesz lelkit el veszti. Veszekednek heverednek, Fehér feketével lesznek. Mivel egyek az egységbe, Három szép szakadt szépségbe. |