Tévedt nap

Humály szállott a Szent fészkemre, Az időszökésben lelkembe. Mely pereg, fereg féreg lyukba, A múltból jön s vissza a múltba. Ma méri időt emberszámba, Volt mikkor mérte más hullámba. Ma gonosz szám ez szerszám nap, Akkora volt egy átkozót nap. Mivel tavaszra fecskét várva, Nézettünk Foksének sorosára. Hisz meg tért, várat nemzetünk, Árvákként más nemzetben leltünk. Be fogadva, meg tagodva, Nem csak ős hazát el adva. Hanem a védő szellemeket, Itt hagyták felejtett lelkeket. Testvéreink tehetetlenül, Új ország maradt védetlenül. Mi védtük Istent remélve, Ő majd segít a menyekbe. De el felejtette sorsunkat, Csak bámulva nézte múltunkat. S csodálta ma is csodálva, Mert reményt látunk voltjába. Nem lett ünnep a tizenöt, Vagy tizenháromban tévedt? Tizenkilenc Ünnepsége, Az Isten védő szentsége?