Csepp a tengerbe

Már csepp lett az, az idő Mely mozgatta világat. Csak annyi mint a tüdő Mozgatja a hullámat. Hol törzsök meg indultak, A hegyek meg mozdultak. S a szikla ragyogása, Mint tükröző kis fáklya. Méri az időt törve, Kis törött elemekbe. Fulladva emelkedve, Isten előtt térdelve. Mert ő neki tengelye, A fáklyát védelmezve. Üzen a térről térre, A múltból a jelenbe. S ma gondolatom szólja, A múlt hangját meghallja. A fáklya ragyogás. Történelmünk mozgása.