Forog a tér

Forog a tér az idő felet, Mert utolsó meg teremtődet. A lét országom mozgásába, Időmérővel bölcs bot ága. Á bábcsat meg tér visszafelé, Kettőből egy lesz kakas mérő. Lépésről létbe térülve, Meg térünk az új időbe. Csillag az égen forog pereg, Más tér időkben régi kéreg. Hol más a bölcsnek mértéke, Az esti fél négy értéke. De jó, hogy Uram meg mutattad, A vények által nekem adtad. A tudást mit ők hordoztak, Az egekből tőled hoztak. Egyesek vették le rombolták, A lelkünkből ki s nem rontatták. Mivel Ő lét az előttünk, És lét lesz mikkor nem leszünk.