A törvények hatalma

Ragyog a fény és szépen fémlik, Anya Istentől, Istenségig. Az él lett itten isteni, S merem szívemből mondani. Még fiatal az én lelkem, Gyermekségében őt ma érzem. Nem vagyok vény, vény egységben, Mi elmúlik örökségben. Nincsenek titkos gondjaim, Angyalok én barátjaim. Kik ismerik az örömöt, Örülve látják az ürmöt. Kinek keserű a mérge, Pokolból gyógyszert hoz ide. Az ürömnek a szentsége, Fénnyel szűr az Istenségbe. Mert fém járta és így fémlik, A hideggel merészkedik. Át éli telet s hideget, Meg gyógyítja az ideget. Rosszangyalok1 gonoszsága, A mancsoknak boldogsága. Kik Istenek a kezébe, Csak törvényünknek eszköze. A Jóangyal2 szabadsága, Szabad karú magossága. Ám milyen mag van bennetek? Merre vágyik a lelketek? Merevedik , vagy fényt fémlik? Meg rekeszti fény erejét, Nem tükrözi a fény fényét. Csak anya fém Istenségét?