Hazám fájdalma

Hazám, hazám kicsi hazám! Elfelejtve élsz kis morzsám. László Király emlékében, István király gyötrelmében. El dobva Mátyás nagy úrtól, Bölcsön rossz cselekvő fitól. Mely ha bölcs volt könyvekbe, Magas a művészetbe, Semmi lett a tettjébe, Meg tört történelemben. El árulva István Atyát, Meg tagodva László királyt. Itt hagyat egy nemzet részt, Árulásban tett kezdést. Idegeneknek el dobva, Vad világként le rombolva. Majd jöttek, menekült szöktek, Akik igazságot kértek. Husziták és székelyek, Harcosak s keresztények. Csángur népnek övébe, Ősvilág kebelébe. Ma is élnek, reménykednek, Ha bár részben, még is tesznek. De még ma is test vérek, Eláruló Ős vérek. Tudatlan nyomorékak, Nagy címmel magasztaltak. Tépik vágják forgatják, Idegenek el dobják. Fiainkat, viráginkat, Utolsó kis morzsáinkat. Szégyen és gyalázat kép, Nincsen ma más menedék. Ez világba romlásba, Egy mély nagy hazugságba.