Pelyhe

Hó, hó, hó! Te kicsi pelyhe, El rejtett Isten értelme. Meg rémtél értelmeztél. Halálból ébresztettél. Őstörvényt jelképeztél. Atyába, anyagba, Istenbe, Jelképed szép, szép szó értelme. Törvényiség kezdetből képezve!. Értem én szavadat, Belőle mondottat. Próbálom fordítani, Embert megszólítani. Mert ő csak hangbon, Fordítgat mondottban. Mi benne meg érik, S érzelmeskedik. Mert értet az érett. Ki éppen fejlődött. Több törvény, tör lénybe, Nagy értelembe. Te Pelyhe!..., ezerbe, Ezerből ezerbe, A nagy Főistenbe, Végtelen képbe. Jössz szóból szóba, Alakulsz hóba. Nagy főmondatba. Dermedten meg fogva. Halálba takarva. Anyagba rakva. Egyetlen lapba, Fehér fényt habba. Melynek nincs vége, A feketébe, Hosszabb törvénybe, Az időtlenbe. A fekete fény lesz, Hol minden hattal lesz, Anyagtalonba, A nagy halálba. Majd fel robbanva, Új törvényekbe. Buborék lészen, A mindenségben. Új törvényekkel, Új létekkel, Az üresékbe, Űr menedékben. Duma-István András. 2014.12.11.