Időben A lét erejéből törvény

Időben A lét erejéből törvény Az idő, játszma a térbe, Mely tér rekesztve erőbe, Erőnek lesz az eszköze, A lét tétnek törvényisége. Ki képeken át fordulva, Ugyan az erő borulva Az időt szépen pingálja, A létett csengve csinálja. Elkápráztatva önmagát, Meg csodálva a munkáját, Halállal váltsa ábráját, Újjászülte folyamatát. S az idő lesz már észlelő, De térben ugyan semmi ő, Hisz tér az nagyon kis egyén, Egy idétlen jelkép szelvény. Én leszek te neked társa, Te leszel én nekem mása, Kik mibe tibe el veszve, Leszünk a jövő övékbe. A törvényiség mint istenség , A tengely körül égiség , A Min minő a mindenség , Időtlen lény az Istenség. Halhatatlan, láthatatlan, Mérlegöltettlen, megfejthetetlen, Kisebben nagyban elérhetetlen, Ő mégse nem egy ismeretlen. Ott van a létbe és térbe A törvényiség több időbe, El válva vallás létekbe, Meg találjuk értelembe. Mint más kis lényi kicsikék, Nem lehetünk a felmérők, Mivel egységünk idő tér, Ő nagyságába ez semmit ér. Se mit, ha el éri értelme Őbenne lesz a létnek tere, S az idő, lesz egy játék rész Mindez az értelemben ész. Duma István András