Az űr és a virág

A virág picinke levele Említi havat ki az égbe El tűnt a víznek kék cseppébe Ketten is játsszák időt térbe Lehull a virág fehér színe De tovább él a nagy reménye Mely magból szépen emelkedik Százezer virágbon fejlődik Lehull erdőben a vény fa Helyet hagy nőni valaha A kis sok kicsi apróságnak A mennyországi virágszálnak S így megy a tér az időbe Vagy idő játszik a térbe S ez kettő reménységébe Virág fejlődik menyekbe A fejlődés reményében A vény el tűn mindenségben Helyet hagyva a virágnak Új fajta kis mennyországnak Ha jó úton jár s szerencsés Akkor nem lesz a nagy végzés Mikkor a nap virág levele El pörzsöl mindent eben térbe Akkor az erőt használva El megy más térbe világba Új törvényt fog lesz alkotni Ahol tudja lesz köszöni A jelen térnek időnek A tejúti szép létének A fejlődési lényeknek Az el tűnt űr volt létének S az új tér és az új idő Más térben fog ő létezni S aztán ott lesz ő törődő Tudásban ért-lesz fejlődni A tudást ma csak tanuljuk Múlt törvényekből ki bontsuk Ő meg van de csak egy része Kis tanú az életünkbe Ez szűrés térnek űr mélye Ennek az űrnek törvénye Önmagában van el rejtve Más űrben más a törvénye Itt engedett a szabadság Vele harccal a nagy rabság Más űrben másként van értés Ezért nem szükség a végzés Ott fejlődésnek a szinte Másként látszik az értéke Mert tudásból irányulva Építkezik a mi-voltba Duma-István András 2011-04-29.