Rémületes álomból ébredés

Mély álom győzelme hatalmos, Irgalmatlan időben, zajos, Rebeg a lélek és a szív, Mely időtlenben apró hív. El percen1 kedves hasadék, Egy hullám szakasz mélyedék, Közagyunk hallja rémületet, Álmos szemünk a képzeletet. Ohó, győzet már ellenség, A rémület Róma egység, Csellel megölte Ostorát, Igazságos nagy Attilát. Szűzben mérget be ültetve, Rá tört a csel az életre. A hunak népe egysége, Eltűnt egy folyó mélységbe, Az idő telt és pereget, Több apró részben perceget, A hunok mélyen alusznak, S a rémületben bámulnak. Róma-bíró a nagy egység, Összehullat képtelenség. Már hunakból hadserege, Tiszteleg ő roma létbe. Egy új istenség nevébe, Hadsereg hun roma képbe. Mely alszik és álmodozik, Római hadsereg képződik. Vannak akik ébredeznek, Rémületben fékeződnek, S ki rikoltsák a titkos szót. Baj, van. Baj, van. Bajban zökkent!