A fa |
Módos, szerény, öreg a fa, Már rég él idő halmazba, Most szikla Ő is csodálja, Milyen kemény erős fája. A tűz lángja közelíti, A szél hajtsa, hogy égetni, A parázs bírja meg hamuzni, A sor levél még is védi. Rég bírja fa gyökereit, Rágja a víz a kérgeit. Repül s növeli fiait, Rendsor Ülő a jövőit. Jaj! Körben, körben a margó, Jár fa körében a magzó, Jövőt nyelve, mi meg rágó, Járvány erősít pufogó. A méreg pedig halmozva, Amikkor húzza halálba, Akkor levél és ő magja, Az erősödött, munkába. ...... Ki fát rágta a méreggel, Most fa olvasztja gyökérrel, Ölve az őt meg mérgezőt, Parázsba dobja végzőit, semmi tevőt. a keverőt. |