Istenem!

Hajnal hajnal piros hajnal! Lelkem ki ment a hegyre. Találkozni Jóistennel, Kőből fára feszítve. Megfogat a táltos lelke, S meg síréttett keletre. Néztem végig nyugat fele, Kör ékben falu feszítve. Lélek rész oly régi lelke, Fel szállt ma a menyekbe. Még pár él és rebeg völgybe, Lelket váltva, lelkekbe? Van ki küzd, de árad gonosz, A nyelvben és hitünkbe. Így zavorván győz a nagy rossz, Kövekben kényszerítve. Kis becsület, kis tisztesség, Győz a gonosz, lelkekbe. Minden ami szép s mi egység, Összeomlik a völgybe. Szóljál Táltos! Kő lelkébe, Ne nézzen csak nagy délre. Ne pusztítja Szodomaként, Éljen csak szeretetként. Habár fakereszt is kő lett, Vas kereszt lánccal kötve. Fájdalomból, fájdalmas tett, Ó romai tőr feszülve, kereszténi lelkületbe.