Mire rá jön meg döglik

Néha gőzöl ember tüze, Mert el párolgat a vize. Sötétséggel be borítva, Nemzetsége elfordítva. Ahány Pista áloklista, Kommunista, vagy nácista. Semmiképen se Istánka, Hisz a lelkében ő sánta. Janicsár, más nemzeté, Nem fia az Ő népé. Elfejtve származása, Magyarságát nem még látja. Nemzeti hát minek lenne? Akkor mást nem is gyűlölne! Sok más emberben is gyűl, Hányingerrel, védekezve ki ürül. S így, a nemzet védő fia, István, szertetti dala. Alapit a szerekben, Ő véd a nemzetében. Legyél Pista értelmes, Te nemzetedben eszes. S tartsd meg a kereszt neved, Ne részegítsd értelmed. Janicsárnak születél, Zsoldosnak növekedtél. Ne itasd lelket méreggel, Hisz már tele vagy étővel. Szert a szerrel kösd össze, Légy tiszta a lelkedbe. Repülj fent és sétálj lent, Ne legyél egy kibillent.