Tisztelet a közösségnek

Oly szép és nagy a teremtés,
Mint nagyon épp az nagy épség,
Részletes részekben osztva,
A végtelenben magosítva.

Marokról, marokra,
Fajokról, fajiakra,
Részekből, részekre,
Teremtve nagy épbe.

Mely nagy? Mely kicsi?
Ezt nehéz el dönteni!
Mert kis résznek, részei,
Sok nagyot ki képezi.

Anyagban a létben életben,
Vagy törvénynek képinek képiben.
Minden a létnek mélysége,
Titkolva elméletek létébe.

Így nincsen se nagy se kicsi!
Minden az mindent ki képezi.
Több köri közökben,
Épp közösségekben.

Így hát nincs nagy, nincs kicsi,
Mindenek szüksége képezni.
Kör között megkötni,
Közösségeket építi.

Ne mondjad senkire. Ö kicsi!
Ne félj a mástól. Nem nagy ő,
Hanem közösségnek egy része
Mint mag magod a közösség egy léte.

Szóval mindezért ki mondom,
Én bízok és tudom és vallom.
Nem vagyok semmi más, csak része,
Közösség egy létnek az épje.

Ne mondjad senkire kisebbség,
N e valljad, hogy az nagy egyesség,
Vagy többség. Ne legyen egy töm meg,
Hisz minden a létben közösség.