Halál és újjászületés |
A fény sugara csodát terem, Az idő folyik mint egy verem. Isten fáklyája csillaglik, Ember fia elmélkedik. Csodálja törvényiségeket, Általa,.. teremtményeket. Melyt Atya belé épített, S az időbe le rögzített. Kétezer szerben szerződve, Husz szóró, szorzás évébe. Ember Isten-fi jelképbe, Mely jelkép a mindenségbe. Elképzelés sok rés szerbe, A végtelen végtelenbe. Mi magát mindig ismerte, A múltat is már észlelte, Így jövőt csak is sejtette, Félelem hát körben vette. Félt fél létől, az élettől, A halál és a mivoltától. Művoltot képzelt magának, Rémisztő hírt a társának. Már fél egy apró kicsitől, Egyszerűsített törvénytől. Rosszabb önmaga iránt ma, Mint volt teremtő fiára. Visszaéltet félelemmel, Így szemben száll teremtővel. A halál újjászületés, Rövid időben kivégzés. A születés feltámadás, Más létben lévő kibomlás. Szégyen tehát műrendet tenni, Igaz rendet felbontani. Rendet, nem teremtett tegyen, Hisz tudja teremtő, mi legyen. |