(Geyerek lelki versek) I.

Tudásra vágyó lelkek útja: 5 Kész a létem, félre szabott Már nem hallak az anya fülén Fényt se sejtek az anya szemén, Csak halvány fény valahonnét, S a hang mely jön tompítottként. Mért történik ez rejtély velem, Mit akar az én új elemem? Merre vágyik a szerem szere? A szervezetem teste s lelke. Akarok is és nem is tudni, Lökve vagyok és kell távozni. Ez anyai menedékem, Nem kívánja az itt létem. .. Egy rész, a méhnek árnyékába, Más rész, a szélnek kívánsága. Sir -ás, Sírás befelé, kifelé, Sírás az én lelkem felé. Elszakadt lelkem lelkedtől, És testem szervezetedtől. Már bőgök most egy pillanatig, Sírok fakadva rémületig. És máris öröm és mosoly, A hangod hallom körben zaj. Atyám te mond meg s nekem vall-y Az én nyelvemen kérlek szólj! Mért szerettek? Mért öleltek? Mért kezeitekben védtek? Mért holtam ki Anyám méhedből? Meg születem a létemből? Máris nem értek semmit se Körülem szénnek s zajok s tárgyak, Legyen az Isten ki értse Édeni kertet világnak.