Pelyhe, polyva pilis molyha

Pelyhe, polyva ibolya, Hull az időnek lombja. Tánc a tér és tánc a vér, Kinyílik a világtér. Merre fordul, hol sírul? Nincsen semmi egyedül. S ami van az látszik s érzik, Jelképekben lombozódik. Ha a tér nem hullna s szórna, Akkor az idő se volna. Szeret völgyén Szeret-Klézse, Budapesten magyar szíve. Ami zárva volt időben, Kinyílt a szép értelemben. Áld meg Uram áldat legyen, S ragyogjon időtlen fényben.