A remény útja

Le perget idő réteg része, Paládi útján el végezve. A kirendelt szép szabott rétet, Végbe vitette rendelt létett. Kis íci pici Annának, Ki szolgált földi Anyának. Késérve vitték rokonak, Időben jelkép hullámok. A sváb rokonak csappartba, Ambrusok, Katyák, más Katák. Simonok, Grósak más szászak. Benkék, Lászlók, vagy székelyek. Románok, szlávak más népek, Felnőttek és kis gyerekek. Ismertek, ismeretlenek. Keresztúton keresztények? Kik idő részben remélnek, Az életben élt léélt lelnek. A múltból jövőben szöknek., S folyamatokat rendelnek. Csillagok égben mozdulnak, S fiatal képekben le hullnak. Sirokban víve Klézse gödrét, Az értelmetlen rémületét. Mert sírt a völgy az áram vízzel, Az Isten gyöngyös szemeivel. Mely ki mosta értelmeket, Az értelmetlen tetteket. Előre tudván mi jön ki, Az idő képben rajzolni. Jelképekkel értelmekkel, Gyönyörű zöld szép szemekkel. Pirosodnak a meggyes kertek. Virágoznak a kaszált rétek. A kakasok meg szólalnak, Jelképet kapukra raknak. Üzenvén a remény útjára , Újból születik ez világra. A remény fénnyel ragyogva, Múltból jövőben hullámba. Megszületés, értelmezés, Erőt anyagban képezés, Új jelképekben létezés. Mivel meg tér a túlélés.