Őszi idők |
Nem pihenek nem állak , A menyekben se szállak. Csak figyelem a tért, Forgatva az időt. Mit kezd törvény anyaggal, Játszik az angyallakkal. S a lényem mely nem tér-e-m, Lehet az én vezérem? A fa mint gyümölcs lény, Gondozva egy erény! Ha erdőben meg nőve, Be kerül a mély tűzbe. S ereje sugározva, Fel szál mint szél magosba. S a halálnak szép széniben, Ragyog a kis levélben: Hegyek, mezők és erdők, Aranyfényben ragyogva. A tájakat festitek, Ti vagytok a művészek. Mit mi emberi lények, Annyira nagy kevélyek. Okoskodva a múltba, Bámészkodunk a tóba. Mely tó az erény mélye, Az erkölcsnek értelme. A törvényben és tényben, Ragyogsz a nagy menyekben. |