Egy barátom gyász napjára. |
Fénylik ez nap nagy sugarával, Fémlik a lélek határával, S meg állnak a kis madarak, Majd vidámon boldogulnak. A szél is fúja énekét, Mint egész táj a szépségét, Mivel ma van az átlépő, Meg telt a lét, az él lété. Hisz él lett s meg éleződött, A lélek fészket teremtet, S nincs szüksége a testére, Boldogul tér természetbe. A lélek nagy lett el terjedt, Mivel gyökérhez érkezett, S meg értem az él lett létét, Nagy-boldogság teljesülést. Mert lelke él a lelkekbe, Családban és a nemzetbe, Így lett élete végzetbe, Boldogasszony születése. Csillagok fényben ragyognak, A szemcsék, fénnyel csiráznak, Öröm van fent az egekbe, Estéből reggel életbe. |