A lélek erőinek szentsége

A lélek erőinek szentsége
(Petrás Incze János születésének 200. évfordulóján)
Születés

Cseng az ég szép hajnalába,
Csángóföldnek árnyékába,
Zeng az idő, fémlik s ragyog,
Isten lángja itt kóborog.1

Nézve hol fémlik szeretet,2
Megérlelve szerelmet,
Hol más két lángnak ereje,
Befogadó z-engedelme.

Törvényiségben, mindenségbe,
Egy legyen az Istenségbe,
Kőházban és szeretetbe,
Valóságnak értelmébe.

Itt pihent Istennek lángja,
Ferenc családját megáldja,
Megáll Petrás hajlékába,
S Boldogasszony pitvarába3.

Betelve szentháromság ,
Ősidőkből valóság ,
Új-lélek új testbe nőve,
Boldogasszony keblébe.

Ahol lett test a lélekre,
Készen állt nagy lépésekre,
Szent család szentségébe,
Petrásnak a nevébe.

Boldogasszony keble sírt4,
Sírként örömet és hírt
Hozott Szentházba fejlődni,
Kis Jánosnak éltett adni,

Ezernyolcszáztizenhárom,
Nyárhó, Szent Jakab5, hullám6
Petrás Ferenc családjába,
Öröm harsant trombitába .

Etelköznek világába,
Szer, Szeretnek7 árnyékába ,
Csícsal hegynek8, kincs fészkébe,
Szent Lászlónak menedéke.

Megértés

Ment a hír már házról házra,
Új lélek jött ez világba,
Kemény testbe, férfilétbe,
Szikla családtól lesz védve.

Öröm lett a szép nagy völgybe,
Boldogasszony Szent Öliben,
Mely szentelte nagy családot,
Új szentséggel ez világot.

Petrás Mihály Krónikája9,
Folytatja útját magába,
János játszva érti létet,
Nagyapa és Apa mit tett.

Mit tett Etelköznek népe,
Mért itt magyar menedéke,
Mért térnek vissza a lelkek,
Mért sírnak a nehézségek .

Dallamokat hallgatta,
Meséket bámulgatta
Díszeket megtisztelve,
Angyal itt élt fejlődve.

Látta eget, látta földet,
Értette a Szeretet,
Ennek vizét s értelmét,
Elrejtve szer, szeretetét.

Törvényiséget, mindenséget,
S elfogadta Istenséget ,
Hallgatva mise-s-mesébe10,
Idő- s térnek értelmébe.

Merített a nagy lélekből,
Lelke épült a népéből11,
Legyen tettre képesítve,
Múlt s jelenben erősítve.

Család nyomában járkálva ,
Kántor útra ment világba ,
Így a tudást gyarapítsa,
Hasszú utat jól folytassa.

Döntés

Ám a végén útnak sorsa ,
Isten katonává12 hozta,
Aki Szentként élve népért,
Munkát vállalt az övéért.

A népiért kiből léte,
Oly magasba felemelte,
Ám a virágsaspálcája
Lett az Úrnak trombitája.

Vele menve hadseregbe,
Sorsát vitte tetteibe,
Napról napra, harcról harcra,
Kiállva mindig magosba .

Amit tanult, vitte szó,
S ez által gyarapítva,
A tudást magasítva,
Rendet helyre sorolta.

Legyen minden szép és jó,
Minden mennyekbe13 való,
Óhazáját ismertetve,
Kiemelte nemzetébe.

Istenek országába,
Mindenség magasságába,
Valóságba, igazságba,
Lélekpásztor lett a világban.


Nagy-lélek részeként szólal meg 14

- Szabad gondolkodásimmal
Véreim sorsa elmémbe ötlött,
Régibb s újabb ismeretekkel,
Tisztelettel jegyzem iratomat.

Ardoini püspök alatt,
Szeret folyó partján ,
S hegyek tövében ,
Magyarak élnek, ötvenhétezer felett.

Piros arcúak ,
Közönséges nagy testűek,
Bátor a szemük,
Vidám tekintettük.

Szűk beszédűek,
Emberszeretők,
Újságokon nem törődnek,
Kevés beszédűek.

Ritkán haladnak csoportba,
Mint egy ötszázat, egy-faluba,
Inkább földmívesként lévén,
Imiz15 szokásokban élvén.

Abból felismerhetők,
Milyen hím16, a ruházatuk,
Csángók, magyarak s székelyek,
Önmagukról, mondattik. 17

Anyanyelvi paphiányban,
Melyből csakis nyolc személy van,
Ám ők katolikus hívek ,
Saját földjükhöz kötődnek .

Egyetlen reményük Isten,
Ki velük legyen örökön,
A nagy szegénységükben
Rajtuk segítsen .

Sors

Ez volt Incze reménysége,
Lelkének az üdvössége,
Áldózári vég éltébe, 18
Gonosz gyilkosságba19 vésze.

S el ment, fel a mennyekbe
Tiszta vizű élő lelke ,
Átlátszó volt élete,
Mint napjának szentülése .

Annak szentnek, aki érti,
Örömhíreket hirdeti .
Elfogadta az órát,
Gyilkosság hozta sorsát.

Halál szenvedésbe ,
Végső menedékbe,
Mert értette és tudta,
Isten által feladata
Ebből jött a bocsánata20 .

Feltámadás

A lélek mélység értelme,
Ősszentségben van meg helye,
Mely nagy lélekben, tettekben
Létezik21 a végtelenben,

S a lángja körbe-körbe menve,
Újjászületik nagy lélekbe,
Ahol lelkeink részeként
Tovább létezik értelemként.

A tettre indult munka kész,
Mely nem hagyja, hogy legyen vész,
A teremtő teremtésében
S az igazság értelmiben.

Ma velünk van a lét ereje,
Amelyben megszületett tette,
Azért nem volt áldozata
Az élet létnek halála.

Ma velünk van az értéke,
A szentséges jó értelme,
Példa létbe új léptekbe,
Tovább létezik létünkbe.

Tisztelve tudjuk felemelni,
A magasságba helyre tenni,
Víve munkája küldeményt,
S ne keressük a véleményt .

Ő átlátszó, oly tiszta lélek22,
Ki sokat tett az Incze névnek ,
A népének és jövőnek,
Mi is tegyünk életének.



Duma-István András 2013 őszi gondolatok