Szüretelés

Nógrád megye messze haza
Ott jártom én már valaha
Ahol van magom gyökere
Jó testvéremnek a lelke


Hol rejtőzik él és virul
Falusi életem pirul
Ahol Húgaim mulatnak
Munka után meg nyugszanak

Hol az Öcsék Kendhez vágynak
Ám ily szép szót nem használnak
Mert a kincs itt él csak rejtve
Mint Etelközbe temetve

Ejnye bejínye gyarmatok
Balassai nagy harcosok
… vára magosba
Emléke a határba

S ónén gyertek Patakra
Szüreti bál magosra
Ami újra szült meg ma
Nem rejtőzik halálra

Patakról a Nagy-patakig
Nógrádból el Etelközig
Él ez gyönyörű szokás ma
Szüreti bál magasra

Ott az idő más mértéke
Itt az idő menedéke
Ám a lélek vergődik
Jövőbe múltra vágyik

S szóval bállal kezdtem őszt
Nógrádból hoztam jövőt
Hannon jöttek őseim
Édes-vérem testvérim

Nálunk még szüretelünk
Udvarba lelket szedünk
Mezőnek gyümölcseit
Gyerekeknek lelkeit

S ha jön idő mulatásra
Akkor le ülök a bálra
A szüreti szépségre
Ős törvény istenségre