Szüretelés |
Nógrád megye messze haza Ott jártom én már valaha Ahol van magom gyökere Jó testvéremnek a lelke Hol rejtőzik él és virul Falusi életem pirul Ahol Húgaim mulatnak Munka után meg nyugszanak Hol az Öcsék Kendhez vágynak Ám ily szép szót nem használnak Mert a kincs itt él csak rejtve Mint Etelközbe temetve Ejnye bejínye gyarmatok Balassai nagy harcosok … vára magosba Emléke a határba S ónén gyertek Patakra Szüreti bál magosra Ami újra szült meg ma Nem rejtőzik halálra Patakról a Nagy-patakig Nógrádból el Etelközig Él ez gyönyörű szokás ma Szüreti bál magasra Ott az idő más mértéke Itt az idő menedéke Ám a lélek vergődik Jövőbe múltra vágyik S szóval bállal kezdtem őszt Nógrádból hoztam jövőt Hannon jöttek őseim Édes-vérem testvérim Nálunk még szüretelünk Udvarba lelket szedünk Mezőnek gyümölcseit Gyerekeknek lelkeit S ha jön idő mulatásra Akkor le ülök a bálra A szüreti szépségre Ős törvény istenségre |