Betyár

Te elvetemült emberszár
Mely nem tudod mi a határ
Fel lázadó és izzadó
Néha üldözött bujkáló

Nem tudsz nyugodtan megállni
Néha csendben meg ébredni
Akarsz törvényszerű lenni
S el rabolni fel lázadni

Egytől venni másnak adni
Nem tudsz már igazat vallni
Mert ösztönszerűen élni
Néha állattá fog tenni az emberi

Ma el jött idő fel nyílni
A fény felé pillantani
Az mindenségből meg tanulni
S a törvényűségben be lépni

Sorban állni már azokkal
Kik szét szórva a magokkal
Jogoson kérik jogukat
Újra építeni voltukat

Mert igazság nem az egyé
Hanem az mindnyájunk-unnék
S a mindené törvényűségé a valóé
Az anyag s élet emberé

Székhelyen marodat székelyek
Összeszedették soraikat
Egyedül lépni az vészhely
Szólítsátok magatokat

Ti székelyek és betyárok
Mindenűt lévő magyarak
Katalának és nemzetek
Velünk élők ne féljetek

Ha meg szűnik a nagy veszély
Mert így csak jóra forr a vér
Építésre teremtésre
Az emberség bölcsességbe

Hol betyárnak a szüksége
El vész a jó jó tettekbe
Istenségbe
Meg mentésbe.