Betyár |
Te elvetemült emberszár Mely nem tudod mi a határ Fel lázadó és izzadó Néha üldözött bujkáló Nem tudsz nyugodtan megállni Néha csendben meg ébredni Akarsz törvényszerű lenni S el rabolni fel lázadni Egytől venni másnak adni Nem tudsz már igazat vallni Mert ösztönszerűen élni Néha állattá fog tenni az emberi Ma el jött idő fel nyílni A fény felé pillantani Az mindenségből meg tanulni S a törvényűségben be lépni Sorban állni már azokkal Kik szét szórva a magokkal Jogoson kérik jogukat Újra építeni voltukat Mert igazság nem az egyé Hanem az mindnyájunk-unnék S a mindené törvényűségé a valóé Az anyag s élet emberé Székhelyen marodat székelyek Összeszedették soraikat Egyedül lépni az vészhely Szólítsátok magatokat Ti székelyek és betyárok Mindenűt lévő magyarak Katalának és nemzetek Velünk élők ne féljetek Ha meg szűnik a nagy veszély Mert így csak jóra forr a vér Építésre teremtésre Az emberség bölcsességbe Hol betyárnak a szüksége El vész a jó jó tettekbe Istenségbe Meg mentésbe. |