Elhunyt lelkünk emlékére

Hull az idő esik pelyhe Lelkem fele a menyekbe Rebeg nyomom végtelenbe Csillaglik a pehely fénybe Mely ma el jön meg üzeni Nem szabad már abban hagyni Ha menyekben el kell menni Porból kell ma fel ébredni Akik mondják gyávaságunk Mi azt mondjuk méltóságunk Mivel a menekülésünk Lelkünk részében mentésünk Ők mentése árulóknak Testvérséget eladónak Dicsőrségüket emelvén Így lelküket erősítvén Mi-közt lelkünk ment menyekbe Másik rész ment végtelenbe Világvégre idegenbe Rebegve a mély hidegbe Forr a víz és forr a lélek Nincs a merre meneküljek Idő el jött ma üzenjek El jött idő porból keljek Lélek én meg ébresszelek Ne aludjál ara kérlek Mert a gonosz leselkedik Mint a gyáva ravaszkodik Habár idegen vagy testvér Gonosz eszközként annyit ér Mint a pokol vére tűz Legyen ébresztő a víz Tiszta forrás mosson lelket Ébressze meg a füveket Legyen világos világ Korona s nem csak virág Testvér ki már meg maradtál Időtlenként példát hagytál Köszönjük a létedet Türelmes nagy lelkedet Megáldja Isten a Székelyt! Duma-István András 2013.01.07.