Minden szentek jelképébe

Minden szentek jelképébe

Nemzedékeink mélyébe

Törvényiségnek űrében

Időtlen térképében



Velünk vannak és maradnak

Ősök kik örökre hallanak

Várva szavat s emléket

Emlékbe szeretettet



Hisz ők nagy képességükben

El hoztak eben időben

Feladatot teremtve

Az újjászületésre



Vegyük lelket vegyük szavat

Adjuk meg a rég hatalmat

Emlékezve búcsúra

El távozott rokonra



Duma-István András



( Őseink a következő búcsúztatóval távoztak el közülünk az utolsó órában, fogadják szeretettel)



Ó, te rettenetes, keserű halál


Ó, te rettenetes, keserű halál,

Ki nekem mindenkor félelmes valál,

Hamar felprédálád életemet,

Kiűzéd testemből én lelkemet.



Testem sanyargattad nagy fájdalmakkal,

Szívem szorongattad szörnyű kínokkal;

Terhes nyavalyákkal emésztettél,

Még az élők közül is kivettél.



Ó, mily bús, siralmas én esetem!

Elmaradt éntőlem keresetem;

Végbúcsúmat veszem kedvesimtől,

Messze útra megyek véreimtől.



Jaj, mit szóljak hozzád, én hitvesem?

Búcsút veszek tőled, szerelmesem.

Éltem eddig veled szüvességben,

Most megválok tőled epedségben.



De ezt az Úristen kormányozta,

Végzetnek törvényét ma el hozta,

Hogy a halál tőled elválasszon,

Harsogó trombita feltámasszon.



Áldjon meg az Isten életedben;

Jó szerencséd legyen ügyeidben;

Végre legyen helyed mennyországban

Igért végtelen nagy boldogságba

Örökké tartandó boldogságban!



Rajtam síránkozó én magzatim,

Bús szívvel kesergő testvérim,

Maradjon az Isten tiveletek.

Közöttetek többé nem lehetek.



Történt halálom ne bánkódjátok,

Holtak s lelkemért imádkozzatok,

Mert hasznos dolog a vált lelkekért

Imádkozni a megholt hívekért.





Amen.