Minden szentek jelképébe |
Minden szentek jelképébe Nemzedékeink mélyébe Törvényiségnek űrében Időtlen térképében Velünk vannak és maradnak Ősök kik örökre hallanak Várva szavat s emléket Emlékbe szeretettet Hisz ők nagy képességükben El hoztak eben időben Feladatot teremtve Az újjászületésre Vegyük lelket vegyük szavat Adjuk meg a rég hatalmat Emlékezve búcsúra El távozott rokonra Duma-István András ( Őseink a következő búcsúztatóval távoztak el közülünk az utolsó órában, fogadják szeretettel) Ó, te rettenetes, keserű halál Ó, te rettenetes, keserű halál, Ki nekem mindenkor félelmes valál, Hamar felprédálád életemet, Kiűzéd testemből én lelkemet. Testem sanyargattad nagy fájdalmakkal, Szívem szorongattad szörnyű kínokkal; Terhes nyavalyákkal emésztettél, Még az élők közül is kivettél. Ó, mily bús, siralmas én esetem! Elmaradt éntőlem keresetem; Végbúcsúmat veszem kedvesimtől, Messze útra megyek véreimtől. Jaj, mit szóljak hozzád, én hitvesem? Búcsút veszek tőled, szerelmesem. Éltem eddig veled szüvességben, Most megválok tőled epedségben. De ezt az Úristen kormányozta, Végzetnek törvényét ma el hozta, Hogy a halál tőled elválasszon, Harsogó trombita feltámasszon. Áldjon meg az Isten életedben; Jó szerencséd legyen ügyeidben; Végre legyen helyed mennyországban Igért végtelen nagy boldogságba Örökké tartandó boldogságban! Rajtam síránkozó én magzatim, Bús szívvel kesergő testvérim, Maradjon az Isten tiveletek. Közöttetek többé nem lehetek. Történt halálom ne bánkódjátok, Holtak s lelkemért imádkozzatok, Mert hasznos dolog a vált lelkekért Imádkozni a megholt hívekért. Amen. |