Fény!

Fény, fény fekete fény, Tömör ólom erős vagy s vény, Nem bír veled fehér szikra. Mivel erőd ezt le bírja. Mindenségnek hulladéka Feketédnek mozdulata, S ám mozgásod szikrázása Fehér fénynek az áldása, Mely fakassza a létedet Meg fenyíti értelmedet, Oly pólussal magossal Mint te! téged nyomasztal! A mint az erőd fel robban, Fehér fény jön a dombon. Színesíti a tükrödet Értelmetlen létedet. Világodból világunkba Jár át idő hullámokba, Fordíttat fény erővel Fények az Istenséggel. Duma-István András. 2011.11.29.