Teremtésed ez a gomba

Én istenem Jóistenem
Mért kell ezt is meg értenem
Mért kel a lelkembe vennem
Szívem mélyébe le tennem

Fajok világát el osztád
Új három ágba le rokkád
Le rokkád a kedves gombát
Kezdetből a tűznek lombját

Víz mélyében szaporítod
A növénytől választatod
Élő lényé árasztatod
Ágazaté magasztalod

Se nem növény se nem állat
Az anyagból ki szakodat
Kő sziklára helyezkedett
Tenger tiében élősködöt

Aztán szabadon úszkálva
Állaté ébredt mászkálva
Ha a víz a mélybe fulladt
Gomba álomba húzódat

Százezres fajokra
Spórákból a gombákra
S így a néphez el jöve
Meg jelenik több képbe

Fajból fajokra időkbe
Egész nyáron egész télbe
Tűz melege ég időbe
Minden folyan túl élve

Van mely ara emelkedik
Táplálékként fagyasztódik
Élő lénynek élő kincse
S ebből meg van a bilincse

Aztán van a mérgező
Föld gyomornak képező
S van az étő étet-tő
Hasszú távon mérgez ő

De már mibe kezdtem most
Le írni a szokmásast
Most akarok már ki térni
Kevés gombát meg dicsérni

Tél mélységbe nagy hidegbe
Erdő mélyén a drélje
Lesz az ételnek kedve
Kerülve serpenyőbe

Drélje fűz gomba s a laska
Hideg melegben álmoska
S ott a kéreg árnyékába
Meleget szívja magába

Aztán hamar tavaszra
Jön a berscsóg kucsma gomba
Tévesztő a csipke gomba
Amely csipke bercsógja


Tudod az a kucsma gomba
Melyben tavaznak a lombja
Görccsel begyerekeskedve
Mint a bőr a görcsre teve


Ez a tavasz ízesítő
Csalánnal ess meg készítő
S olykor ahogy neki vége
Jön a csűpörkének éle

A kertek gyökerébe
Mezőn lő báliga kedve
Meleg-ágyásba meg állva
Kerül be a paprikásba

A csiperke csaló gomba
Attól függ hol nő a spóra
Ha az erdő mélyébe
Jaj a gyomrodnak kedve

S ha a trágya szegényke
Fehér lent a csiperke
Ezt ne edd meg mert halállad
Még az Istent meg se áldod

De azért ha eszed van
Jó csiperkében méz van
Alja barna feketés
Csak készülve édeskés

Aztán jön a nyár gazdagság
Hilib medve gomba nagyság
Keserü s galambocska
Jön az apró rókacska

Ezek ess már furcsa lények
Néha Jók és néha mérgek
Hagy jönnek a szénből színek
Úgy keverednek méregnek

Egyeseknél a faj bűnös
Másoknál a talaj mérges
De ha minden rendbe van
Jó fajnál jó talaj van

Akkor nézd a medve gombát
Bük hilibet Plópos szárát
Ha a nyír alatt növekszik
Akkor fehérbe verekszik

S ha bár nő a fenyősbe
Gyopár alatt becsesbe
Akkor szénbe tévesztő
Akkor is ha emésztő


S aztán hőm róka gomba
Nem hiába ő is róka
Ha jó és ennivaló
Mérges után formáló

S mint a róka lesz mérges
Ennivalóhoz kerekes
Fordulj jóra vigyázd meg
Mindegyiket ne edd meg

Petrezselem csirke gomba
Egész nyárba ősz tavaszba
Több fajtába jelenik
Ezt is nagyon szeretik

De már ennél ess van na
Nyálas fajta hu, há ha
Vagy csak csaló pisleny gomba
Még ess verseny golomb gomba

Több folytában több szénbe
Mindig van az erdőbe
Ahol áll a golomb gomba
Szereti a kígyó gomba

Úgy, hogy vigyáz hogy s mint szedel
Mert nem az egész eledel
Hanem a kígyó gomba
Mérgesebb mint kígyó maga

S ahogy múlik nyár az égen
Ősszel ópinteála kérgen
Jelenik meg csuporként
Csokor gomba Csutaként

S a rokona a gyepbe
Burkos bakkor mélyébe
Szaporodva jön őszre
Zsákokból az üvegbe

De ám azt se felejtsed
Ételt mért te kedveled
Mert az étő étető

Étel étő mérgező

S én még szólnék gombáról
Láthatatlan fajáról
Melly van imít és amott
Itt gyógyszer érlelő ott

De már ez is elegendő
Százezerekből ez csepp ő
Csepp az élett fejlődése
Élet közgondolat épp-e

Mely erőből berzenkedik
Anyag mélyben képeződik
Az életben fejlődik
Mint gomba szaporodik

S halhatatlan a kezdet
Innen indul a végzet
Végzet újjászületés
Halálból az építés.

Duma-István András 2010-10-12.